Már reggel is jó volt a hangulat, de az igazi csak verseny után lett. Szépen kijöttünk már vagy 20 perc után leültünk a lépcsőre, de Szamyval, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a McDonald's-ba...végül a Coopba kötöttünk ki, aztán a papírboltba...majd szintén a lépcsőnél, ott énekeltük a boci-bocit kicsit máshogy. :D
Aztán-aztán jött az a szép fehér inges fiú meg sztem a barátja is szép volt.
Leszólítottuk:
-Hé te fehér inges csávó!!!Hogy hívnak? - ordítottuk utána.
-Miért érdekel??? - mondta aztán elhúzott.
Szamy vállamra borult és ezt mondta: (vagy vmi ilyesmit)
-Elment az igazi. - és nézett utána.
Én vigasztaltam és tanárnő után ordítottam:
- Tanárnő még ne induljunk!!!
De utána jött csak a parádé...
Liza videózott, mi Szamyval társat kerestünk...a többiekkel énekeltünk meg hülyéskedtünk és cipősarkat ragasztottunk pillanat ragasztóval :D
Mert azt nem is mondtam, hogy Szamynak útközben letört a sarka...
Ráadásul pillanatragasztóval próbáltuk visszarakni kis sikerrel...
Jaa és még rettenet sok mindenről nem beszéltem, de azok már csak a mi titkaink...
Köszi nektek: Szamy, Viki, Anna, Liza, Ancsa és Máté (L)
Örökké emlékezni fogok rád, míg meg nem halok...
Te vagy a számomra a legfontosabb ember. Ha kell, akkor magamhoz is láncollak, csakhogy az enyém maradj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése