El nem lehet mondani, hogy itt milyen eső wan...na jó lehet, hogy le tudom írni...
Az egész azzal kezdődött, hogy egy nagy fekete felleg jött felém hirtelen úgy éreztem elnyel a nagy sötétség...mert nincs walami jó hangulatom...
S jöttek cikázva a nagy villámok melyeket az ég a Földre szórt...ezt is mintha nekem küldte wolna, egyedül csak nekem...
Az eső úgy hullott le az égről, mintha sírnék hirtelen sírni támadt kedwem, de nem tudtam...a kocsi vízcseppes ablakából néztem, hogy az emberek rohannak haza...a meleget nyújtó otthonukba...szinte már sajnáltam párat közülük, mert nem értek haza ott, ahol a szeretet várja őket s kitudja hol wannak most melyik buszmegállóban, esetleg walami alá bebújva...


Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.
,,Nyári zápor akác
lombját áztatta,
édes teher alatt
bólogatott az ága.
Párából formált
kristályköveit
felhők között vitte,
terhétől a dunna
kiszakadt, mert
messziről cipelte.
Jutott gazdagon
minden teremtménynek,
számtalan csillogó
gyémánt lett
ékszere levelének.
Illat szállt fel
eső után,
ahogy a nap
lenézett a földre,
sugarát boldogan
adta cserébe.
Örömében
fényesen, nevetve,
szivárvány színeit
festette az égre.
Sietve szárította
kedvese csipkés ruháját,
rózsájának bársonyát,
had csodálja napestig,
illatozó, szép haját. "
Mese a csiga-bigáról
Csiga-biga gyere ki! Jaj de szűk a házad!
Ha vendéged érkezik: le sem ülhet nálad.
Tágasabb ám ideki, hagyd el ezt a kalodát,
virágos domb tetején építsünk egy palotát.
Oszlopa lesz huszonnégy, fehér márványkőből,
szép, nagy kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
mindenikben énekel száz arany madárka.
Karosszékben üldögélsz, száz szobalány szolgál,
várod a sok vendéget arany ablakodnál.
Csiling-giling, odaki cseng az arany csengetyű,
megszólal a klarinét, megszólal a hegedű.
S udvarodba berobog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Ugrálnak ki belőle a finom vendégek,
válogatott úrfiak, és cigány-legények.
Megy hozzád a király is arany garádicson,
arany élet lesz biz’ az, egész paradicsom!
Sangyi-Bangyi, nem baj az, ha szűk is a házam,
ajtóm előtt a vendég le is ülhet nálam.
Tágasabb bár odaki, ne bántsd azt a kalodát,
jobb szeretem, barátom, mint az arany palotát.
Nincsen ugyan oszlopa fehér márványkőből,
sem nagy, kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
benne nem is énekel száz arany madárka.
Szobalány se sürög száz, engem egy se szolgál,
nem várom a vendéget arany ablakomnál.
Udvaromra nem robog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Nem ugrálnak be hozzám a finom vendégek,
válogatott úrfiak és cigány-legények.
Nem vágyom én személyét felséges királynak,
jobb nekem itt csendesen, kis csiga-bigának.
Itt éltem, itt próbáltam sok rosszat, sok jót is,
bölcsőm volt az énnekem, legyen koporsóm is!