Talán...

Talán csak egy lányt... Talán A lányt... Talán egy barátot... Talán egy régi szerelmet... Talán a múltat... Vagy esetleg a jövőt... Esetleg a szerelmet... Talán egy ismerős figurát... Talán a legnagyobb ellenséget... Talán azt,akit csak gyűlölni tudsz... Talán azt,akit a legjobban szeretsz... Azt,aki fájdalmat okozott neked... Azt,aki mindig melletted van... Azt,aki nem szeretett... Vagy éppen azt aki nagyon is szeretett... Mindenkinek mást jelentek... "Normális voltam egészen addig, míg nem találkoztam ezekkel az idiótákkal, akiket a barátaimnak hívok!" :D

...technicolor...

It was all in monochrome without the lies

Just like a silver screen you walk into my life

You taught the stars to light up what we find

I come alive saturated in your charms

We kiss the sky and dancing towards rainbows

Now it's all in technicolor with you

   

                                Paloma Faith: Technicolor

...azért wannak a jó barátok...

"Azért vannak a jó barátok,                                                    
 Hogy a rég elvesztett álmot,
 Visszahozzák néked majd egy szép napon.
 Azért vannak a jó barátok,
 Hogy az eltűnt boldogságot,
 visszaidézzék egy fázós alkonyon."

Itt az éjjel
És te nem vagy már velem
Hogy fogd a két kezem
Úgy mint régen
És ha hívlak
Tudom senki nem felel
Csak egy elfelejtett dal
Sír a szélben...

Ma csodás napom vt... :D
Köszönöm nektek (L) SzamyEwiBrigiToldiSzotyi

Boldog szülinapot Viki! :D

... hogy feldobd magad... :D

 Volt egyszer,egy messzi földön egy gyönyörű,önálló,magabiztos
királylány,aki egy szép napon a kastélya melletti zöld
mezőn,kristálytiszta tavának partján ücsörgött.Egszer csak meglátott
egy békát. A béka ráugrott a királylány térdére,és azt mondta :
"Ohh,csodálatos hölgy,valamikor daliás herceg voltam,amíg el nem
átkoztak.Ha megcsókolnál,ismét jóvágású fiatal király lehetnék,és akkor
DRÁGÁM összeházasodhatnánk,beköltözhetnénk a kastélyodba anyámmal
együtt,ahol főzhetnél,moshatnál ránk,és nevelhetnéd a gyerekeinket,és
emiatt örökké hálás és boldog lennél."

-"Én nem igy gondolom...". Gondolta a királylány miközben könnyű vacsoraként
fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot
szopogatott,magában... xD

Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik: Még két
adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete és.....
-Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! -
szakította félbe azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az
életemet.... Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten Ádámnak adta az első ajándékot. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba.... Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé fordult és megkérdezte :
- Melyik a másik ajándék?

-Az agy, Éva, az agy....

Nektek...(L)

...mert játék az élet...

...Igen , ez a lényeg, hogy felismerjük, hogy az élet bizonyos szempontból egy jó játék, és azzal ha bizalommal fordulunk a többi emberhez, az nem egy sérülésforrás hogy hátha elutasít, hanem egy csodálatos lehetőség arra hogy megismerjük őt, az ő jelmezét, és játsszuk vele az Élet nevű játékot felhőtlenül , vidáman. Én mindig abból indulok ki, hogy mindenki szeretetre, törődésre vágyik alapvetően, és így viszonyulok az emberekhez . És játszom, vigyázva a másik lelkére, és ügyelve arra, hogy tőlem lehetőleg csak szeretetet ,megértést, és vidám perceket, órákat kapjon. Azt hiszem, ez az Élet nevű játék lényege..

.

Esik az eső...

El nem lehet mondani, hogy itt milyen eső wan...na jó lehet, hogy le tudom írni...
Az egész azzal kezdődött, hogy egy nagy fekete felleg jött felém hirtelen úgy éreztem elnyel a nagy sötétség...mert nincs walami jó hangulatom...
S jöttek cikázva a nagy villámok melyeket az ég a Földre szórt...ezt is mintha nekem küldte wolna, egyedül csak nekem...
Az eső úgy hullott le az égről, mintha sírnék hirtelen sírni támadt kedwem, de nem tudtam...a kocsi vízcseppes ablakából néztem, hogy az emberek rohannak haza...a meleget nyújtó otthonukba...szinte már sajnáltam párat közülük, mert nem értek haza ott, ahol a szeretet várja őket s kitudja hol wannak most melyik buszmegállóban, esetleg walami alá bebújva...

Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.

,,Nyári zápor akác
lombját áztatta,
édes teher alatt
bólogatott az ága.
Párából formált
kristályköveit
felhők között vitte,
terhétől a dunna
kiszakadt, mert
messziről cipelte.
Jutott gazdagon
minden teremtménynek,
számtalan csillogó
gyémánt lett
ékszere levelének.
Illat szállt fel
eső után,
ahogy a nap
lenézett a földre,
sugarát boldogan
adta cserébe.
Örömében
fényesen, nevetve,
szivárvány színeit
festette az égre.
Sietve szárította
kedvese csipkés ruháját,
rózsájának bársonyát,
had csodálja napestig,
illatozó, szép haját. "
 Mese a csiga-bigáról

Csiga-biga gyere ki! Jaj de szűk a házad!
Ha vendéged érkezik: le sem ülhet nálad.
Tágasabb ám ideki, hagyd el ezt a kalodát,
virágos domb tetején építsünk egy palotát.
Oszlopa lesz huszonnégy, fehér márványkőből,
szép, nagy kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
mindenikben énekel száz arany madárka.
Karosszékben üldögélsz, száz szobalány szolgál,
várod a sok vendéget arany ablakodnál.
Csiling-giling, odaki cseng az arany csengetyű,
megszólal a klarinét, megszólal a hegedű.
S udvarodba berobog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Ugrálnak ki belőle a finom vendégek,
válogatott úrfiak, és cigány-legények.
Megy hozzád a király is arany garádicson,
arany élet lesz biz’ az, egész paradicsom!

Sangyi-Bangyi, nem baj az, ha szűk is a házam,
ajtóm előtt a vendég le is ülhet nálam.
Tágasabb bár odaki, ne bántsd azt a kalodát,
jobb szeretem, barátom, mint az arany palotát.
Nincsen ugyan oszlopa fehér márványkőből,
sem nagy, kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
benne nem is énekel száz arany madárka.
Szobalány se sürög száz, engem egy se szolgál,
nem várom a vendéget arany ablakomnál.
Udvaromra nem robog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Nem ugrálnak be hozzám a finom vendégek,
válogatott úrfiak és cigány-legények.
Nem vágyom én személyét felséges királynak,
jobb nekem itt csendesen, kis csiga-bigának.
Itt éltem, itt próbáltam sok rosszat, sok jót is,
bölcsőm volt az énnekem, legyen koporsóm is!